Játszma – szett (set)

A teniszmeccs legnagyobb egységei a játszmák. Egy játszma megnyeréséhez 6 játékot kell nyerni, de elképzelhető, hogy ez sem elegendő, ha mindkét játékos 6-6 játékot nyer (tehát például mindig mindenki hozza az adogatását). Ha valamelyik játékos már megnyert 5 játékot, a játszma kritikus ponthoz érkezik: vagy az ellenfélnek kell a játszmában maradásért adogatnia, vagy ha ő maga brékelőnyben van, esetleg adogathat a szettért.

A következő szett szempontjából lényeges, hogyan dől el a játszma: a nyertesnek kell kiszerválnia, vagy a másik nem tud játszmában maradni. A következő szettben ugyanis a soron következő játékos kezdi a szervát: az első esetben tehát az előző játszma vesztese, a másodikban a győztese. Az a teniszező, aki kezdi a szervát egy szettben, mindig – legalábbis lélektani – előnyben van. Képzeljük el a következő felállást: az a játékos kerül brékelőnybe, aki kezdte a szervát: 1-0 (saját adogatás), 2-0 (ellenfélé), 3-0 (saját). Az illető komoly előnyre tett szert, és a másiknak mindig futnia kell utána (például 3-1: az ellenfél is hozza a szerváját; de: 4-1; 4-2; 5-2; 5-3; 6-3). Még ha vissza is szerezné az elvesztett adogatógémet, akkor is hoznia kellene a saját szerváját ahhoz, hogy kiegyenlítsen (3-0, 3-1, 3-2: visszaveszi > ő szervál az egyenlítésért: még mindig újra elvesztheti).
Ha az a játékos kerül előnybe, aki másodszor szervál (vagyis az kerül brékhátrányba, aki kezdte a szervát), a következőképpen alakul a szett: 0-1, 0-2, 1-2, 1-3, 2-3 stb.
A hátrányban levő játékos tehát – ha hozza a többi adogatását – mindvégig szorosan követi a másikat, és ha visszavenné az elvesztett adogatást, azonnal kiegyenlítődne az állás (0-1, 0-2, 1-2, 2-2!). Annak a játékosnak tehát, aki kezdi a szervát, mindenképpen lélektani előnye van: pontok tekintetében jobban el tud húzni a másiktól előny esetén, hátrányban pedig több esély látszik arra, hogy ki tud egyenlíteni.
Ha valamelyik játékosnak már csak egyetlen pont kell ahhoz, hogy megnyerje a játszmát, akkor szettlabdája (setpoint) vagy más néven játszmalabdája van.

Ha nem sikerül semelyik játékosnak eldöntenie a szettet, és eljutnak 6-6-hoz, akkor rövidített játszma, tie-break következik. A tie-breaket mindig az adogatásban soron következő játékos kezdi. Csak egy labdamenetben adogat (jobbról balra), utána váltanak: a másik következik két adogatással (balról, majd jobbról), és ettől fogva kettesével cserélnek. A rövidített játszma 7 pontig tart, de itt is két ponttal kell nyerni. Mivel váltogatják a szervát, csak egy-egy labdamenetet lehet nyerni a másik adogatásánál: ezeket minibreaknek nevezzük. Ha a játékosok tie-breakben szerzett pontjainak összege osztható hattal, akkor térfelet cserélnek. Amelyik játékos megnyeri a tie-breaket, azé a szett is 7-6-ra. A rövidítést az 1970-es években vezették be, hogy lerövidítsék a végeérhetetlen meccseket, amelyekben az összes játszmát kettő játékra kellett nyerni (a leghosszabb játszma 29-27 lett…).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*